1-2-1 egri

---

1.2.1 Az anya halála egy török támadás során – Tod der Mutter bei einem türkischen Angriff

---

1. Az a nyár lassan telt el Keresztesfalván, mert az újjáépítés minden napja egyforma volt: gerenda, sár, nád, és estére a fáradtság. – Jener Sommer verging langsam in Keresztesfalva, denn jeder Tag des Wiederaufbaus glich dem anderen: Balken, Lehm, Schilf, und gegen Abend die Müdigkeit.

2. A falu úgy nőtt vissza a hamuból, ahogy a fű nő vissza a taposott ösvényen: nem szebben, mint azelőtt, csak éppen újra. – Das Dorf wuchs so aus der Asche zurück, wie das Gras auf einem zertretenen Pfad zurückwächst: nicht schöner als zuvor, nur eben wieder.

3. Az emberek megtanulták, hogy a munka nemcsak házat épít, hanem gondolatot is elföd, és ezért dolgoztak sötétedésig. – Die Menschen lernten, dass die Arbeit nicht nur ein Haus baut, sondern auch einen Gedanken zudeckt, und darum arbeiteten sie bis zum Dunkelwerden.

4. Gergely anyja, az özvegy kovácsné, azok közé tartozott, akik a legkevesebbet panaszkodtak és a legtöbbet emeltek. – Gergelys Mutter, die Witwe des Schmieds, gehörte zu jenen, die am wenigsten klagten und am meisten trugen.

5. Az ura után megmaradt a műhely, a fújtató, néhány szerszám, és az a hallgatag büszkeség, amellyel a mesterség özvegyei szokták viselni a nevüket. – Nach ihrem Mann waren ihr die Werkstatt geblieben, der Blasebalg, ein paar Werkzeuge und jener schweigsame Stolz, mit dem die Witwen eines Handwerks ihren Namen zu tragen pflegen.

6. A fiához való szeretetét sem szavakkal mérte, hanem azzal, hogy Gergely tányérján mindig volt annyi, amennyi kellett. – Auch ihre Liebe zu ihrem Sohn maß sie nicht in Worten, sondern daran, dass auf Gergelys Teller immer so viel lag, wie nötig war.

7. A tavaszi rablás óta azonban másképp aludt, mint azelőtt: félig ébren, az ajtó felé fordulva. – Seit dem Raubzug im Frühjahr aber schlief sie anders als früher: halb wach, dem Eingang zugewandt.

8. Aki egyszer megérezte, hogy a veszedelem nem messze lakik, hanem a szomszéd völgyben, az sohasem alszik többé egészen. – Wer einmal gespürt hat, dass die Gefahr nicht in der Ferne wohnt, sondern im Nachbartal, der schläft nie wieder ganz.

9. Gergely ezekben a hónapokban nőtt ki a gyermekkorából, anélkül hogy bárki figyelte volna, mikor. – Gergely wuchs in diesen Monaten aus seiner Kindheit heraus, ohne dass irgendjemand bemerkt hätte, wann es geschah.

10. A vállán már látszott az izom, a keze már bírta a kalapácsot, és a szeme már számolt, ha lovasokat látott a domb élén. – An seinen Schultern zeigten sich schon die Muskeln, seine Hand hielt den Hammer schon aus, und sein Auge zählte schon, wenn es Reiter auf dem Hügelkamm sah.

11. A török ló ott állt az udvarban, és a falu lassanként megszokta, hogy egy kovácsözvegynek szebb állata van, mint a bírónak. – Das türkische Pferd stand im Hof, und das Dorf gewöhnte sich allmählich daran, dass eine Schmiedswitwe ein schöneres Tier besaß als der Richter.

12. A gyűrű pedig ott lapult a fiú inge alatt, zsinóron, mint valami kérdés, amelyre még nem érkezett meg a válasz. – Der Ring aber lag unter dem Hemd des Jungen an einer Schnur, wie eine Frage, auf die die Antwort noch nicht eingetroffen war.

13. Ősz elején kezdtek járni a hírek arról, hogy a hatvani bég emberei megmozdultak, és hogy a Mátra alján több falu is füstöl. – Zu Herbstbeginn liefen die ersten Nachrichten um, die Leute des Beis von Hatvan hätten sich in Bewegung gesetzt und am Fuße der Mátra rauchten mehrere Dörfer.

14. A hír a végvidéken sohasem hivatalos: kereskedő hozza, koldus, vagy egy asszony, aki a szomszéd faluban járt búcsúban. – Nachricht ist im Grenzland niemals amtlich: Ein Händler bringt sie, ein Bettler, oder eine Frau, die im Nachbardorf beim Kirchweihfest war.

15. Éppen ezért nem is hitték el egészen, hiszen aki minden hírt elhisz, az egész évben menekülne. – Eben deshalb glaubte man ihr auch nicht ganz, denn wer jeder Nachricht glaubt, wäre das ganze Jahr über auf der Flucht.

16. A falu mégis tett annyit, amennyit tehetett: az állatokat közelebb terelték, és a templomtoronyba éjszakára is felültettek egy legényt. – Dennoch tat das Dorf, was es tun konnte: Man trieb das Vieh näher heran und setzte auch für die Nacht einen Burschen in den Kirchturm.

17. A védekezésnek ez a formája szegényes, de nem nevetséges: a fél óra előny sok életet ér. – Diese Form der Verteidigung ist ärmlich, doch nicht lächerlich: Eine halbe Stunde Vorsprung ist viele Leben wert.

18. Október végén megjött az első dér, és a hajnalok olyan tiszták lettek, hogy a hang messzire elhallatszott. – Ende Oktober kam der erste Reif, und die Morgen wurden so klar, dass der Schall weithin zu hören war.

19. Egy ilyen hajnalon szólalt meg a harang, és mindenki tudta, hogy nem misére hívnak. – An einem solchen Morgen begann die Glocke zu schlagen, und jeder wusste, dass sie nicht zur Messe rief.

20. A harangszó a végvárak vidékén kétféle lehetett, és a különbséget a gyermekek is értették. – Das Läuten hatte in der Gegend der Grenzfestungen zweierlei Bedeutung, und den Unterschied verstanden auch die Kinder.

21. Gergely felugrott a szalmáról, és mire az ajtóhoz ért, az anyja már a kilincsen tartotta a kezét. – Gergely fuhr vom Stroh hoch, und als er die Tür erreichte, lag die Hand seiner Mutter bereits auf der Klinke.

22. Odakint még szürke volt minden, csak a köd fölött látszott az a vörös derengés, amely nem a napkeltéé. – Draußen war noch alles grau, nur über dem Nebel stand jener rote Schein, der nicht von der Morgenröte kommt.

23. – Az erdő felől jönnek – mondta az asszony, és a hangja nyugodt volt, ahogy a nagyon megrémült emberek hangja szokott. – „Sie kommen vom Wald her“, sagte die Frau, und ihre Stimme war ruhig, wie die Stimme sehr erschrockener Menschen zu sein pflegt.

24. A falu ilyenkor nem harcol, hanem futni kezd, mert az egyetlen fegyvere a nádas és az erdő. – Ein Dorf kämpft in solchen Augenblicken nicht, sondern beginnt zu laufen, denn seine einzige Waffe sind das Röhricht und der Wald.

25. Az emberek gyermeket kaptak fel, kecskét rángattak, és néhányan olyasmit vittek magukkal, aminek semmi hasznát nem vehették. – Die Menschen rissen Kinder hoch, zerrten an Ziegen, und manche trugen Dinge mit sich fort, die ihnen nicht den geringsten Nutzen bringen konnten.

26. A rémület logikája ilyen: az ember azt menti, ami a keze ügyébe esik, nem azt, ami értékes. – So ist die Logik des Schreckens: Der Mensch rettet, was ihm gerade zur Hand ist, nicht das, was von Wert wäre.

27. Gergely a lóhoz futott, mert a fejében az élt, hogy tavasszal is a ló mentette meg őket. – Gergely lief zum Pferd, denn in seinem Kopf lebte der Gedanke, dass es im Frühjahr ebenfalls das Pferd gewesen war, das sie gerettet hatte.

28. Az anyja azonban visszarántotta a karjánál fogva, és ez a mozdulat volt az egész történet fordulópontja. – Seine Mutter aber riss ihn am Arm zurück, und diese eine Bewegung war der Wendepunkt der ganzen Geschichte.

29. – A lóval meglátnak – mondta. – A nádasba menj, és le ne ülj, amíg a harang el nem hallgat. – „Mit dem Pferd sehen sie dich“, sagte sie. „Geh ins Röhricht und setz dich nicht, ehe die Glocke nicht verstummt ist.“

30. Gergely tiltakozott, ahogy a tizenegy éves fiúk tiltakoznak: fél lépéssel hátrálva, de a szemével még mindig vitatkozva. – Gergely widersprach, wie elfjährige Jungen widersprechen: einen halben Schritt zurückweichend, doch mit den Augen noch immer streitend.

31. Az anyja ekkor olyat tett, amit azelőtt sohasem: megütötte, egyetlenegyszer, a vállán. – Da tat die Mutter, was sie zuvor niemals getan hatte: Sie schlug ihn, ein einziges Mal, auf die Schulter.

32. Nem haragból ütötte meg, hanem azért, mert az idő fogyott, és a szavakra már nem volt idő. – Sie schlug ihn nicht aus Zorn, sondern weil die Zeit knapp wurde und für Worte keine Zeit mehr blieb.

33. A fiú futni kezdett a kert alja felé, és menet közben hallotta, hogy az anyja utána kiált valamit, amit nem értett meg. – Der Junge begann zum unteren Ende des Gartens zu laufen, und im Laufen hörte er, dass seine Mutter ihm etwas nachrief, das er nicht verstand.

34. Ezt a meg nem értett mondatot később élete végéig kereste, és sohasem találta meg. – Diesem unverstandenen Satz suchte er später sein Leben lang nach und fand ihn niemals.

35. A törökök nem a főutcán jöttek be, hanem a kertek felől, ahogy a tapasztalt portyázók szokták. – Die Türken kamen nicht die Hauptstraße herauf, sondern von den Gärten her, wie es erfahrene Streifscharen tun.

36. Húszan lehettek, talán harmincan, és nem a falut akarták, hanem a benne lévő embert és jószágot. – Zwanzig mochten es sein, vielleicht dreißig, und sie wollten nicht das Dorf, sondern die Menschen und das Vieh darin.

37. A hajnali támadás mindig ugyanazt a célt szolgálja: az alvó falu nem tud rendbe állni. – Der Angriff im Morgengrauen dient stets demselben Zweck: Ein schlafendes Dorf kann sich nicht ordnen.

38. Az első füst a szénából szállt fel, mert azt gyújtják meg elsőnek, aki azt akarja, hogy mindenki kifusson a házából. – Der erste Rauch stieg aus dem Heu auf, denn das zündet als Erstes an, wer will, dass alle aus ihren Häusern laufen.

39. Gergely a nádas széléről nézte a falut, hasra feküdve, és az arca alatt hideg volt a föld. – Vom Rand des Röhrichts aus blickte Gergely auf das Dorf, auf dem Bauch liegend, und unter seinem Gesicht war die Erde kalt.

40. Innen mindent látott, és semmit sem tehetett, ami a leggyötrelmesebb helyzet, amelybe ember kerülhet. – Von hier aus sah er alles und konnte nichts tun, was die quälendste Lage ist, in die ein Mensch geraten kann.

41. Az anyja nem futott a nádasba, mert előbb a szomszéd öregasszonyt támogatta ki a házból. – Seine Mutter lief nicht ins Röhricht, weil sie zuvor die alte Nachbarin aus dem Haus stützte.

42. A történet szempontjából ez a legfontosabb mondat: nem a saját életét mérlegelte, hanem valaki másét. – Für die Geschichte ist dies der wichtigste Satz: Sie wog nicht ihr eigenes Leben ab, sondern das eines anderen.

43. Kettejük lépése lassú volt, a lovasok pedig gyorsak, és a végvidéken ez a különbség dönt életről és halálról. – Ihrer beider Schritt war langsam, die Reiter aber schnell, und im Grenzland entscheidet dieser Unterschied über Leben und Tod.

44. Egy lovas megfordult a kút mellett, és a lándzsáját nem emelte magasra, csak előrenyújtotta, ahogy a szerszámot nyújtja az ember. – Ein Reiter wandte sich beim Brunnen um, und er hob seine Lanze nicht hoch, sondern streckte sie nur vor, wie man ein Werkzeug vorstreckt.

45. Gárdonyi ezt a pillanatot nem festi hosszan, és éppen ettől olyan súlyos. – Gárdonyi malt diesen Augenblick nicht lange aus, und gerade das macht ihn so schwer.

46. A halál a regényben soha nem látványosság, hanem munka, amelyet valaki elvégez, aztán továbbmegy. – Der Tod ist in dem Roman niemals ein Schauspiel, sondern eine Arbeit, die jemand verrichtet und dann weiterreitet.

47. Az asszony térdre esett, de az öregasszony kezét még akkor sem engedte el. – Die Frau fiel auf die Knie, doch die Hand der Alten ließ sie auch da noch nicht los.

48. Gergely felkiáltott, és a saját tenyerével szorította be a száját, mert megértette, hogy a kiáltás nem segít, csak elárul. – Gergely schrie auf und presste sich die eigene Hand auf den Mund, weil er begriff, dass ein Schrei nicht hilft, sondern nur verrät.

49. Ez volt életének az a néhány másodperce, amelyben végleg megszűnt gyermek lenni. – Das waren die wenigen Sekunden seines Lebens, in denen er endgültig aufhörte, ein Kind zu sein.

50. A portyázók nem maradtak tovább egy óránál, mert a portya sohasem marad tovább. – Die Streifschar blieb nicht länger als eine Stunde, denn eine Streifschar bleibt niemals länger.

51. Vittek magukkal négy fiatal legényt, két leányt, tizenegy marhát, és minden zsákot, amelyben gabona volt. – Sie nahmen vier junge Burschen mit sich, zwei Mädchen, elf Rinder und jeden Sack, in dem Getreide war.

52. A lovat nem találták meg, mert az állat a kert végében állt a fűzek között, és nem adott hangot. – Das Pferd fanden sie nicht, denn das Tier stand am Ende des Gartens zwischen den Weiden und gab keinen Laut.

53. Így a legdrágább zsákmány ott maradt, és ennek a véletlennek később egész életre szóló következménye lett. – So blieb die kostbarste Beute zurück, und dieser Zufall hatte später Folgen für ein ganzes Leben.

54. Amikor a patadobogás elhalt, a nádasból elsőnek a gyermekek jöttek elő, mert ők bírják legrosszabbul a várakozást. – Als der Hufschlag verklungen war, kamen aus dem Röhricht als Erste die Kinder hervor, denn sie halten das Warten am schlechtesten aus.

55. Gergely nem futott, hanem ment, és az utolsó húsz lépést egészen lassan tette meg. – Gergely lief nicht, er ging, und die letzten zwanzig Schritte tat er ganz langsam.

56. Aki fél attól, amit meg fog látni, az lassít, mintha a lassúság elhalaszthatná a bizonyosságot. – Wer sich vor dem fürchtet, was er sehen wird, der wird langsamer, als könnte die Langsamkeit die Gewissheit hinausschieben.

57. Az anyja még élt, amikor odaért, de már nem volt ereje felemelni a fejét. – Seine Mutter lebte noch, als er ankam, doch sie hatte nicht mehr die Kraft, den Kopf zu heben.

58. A kút kávájának támasztották, és valaki kendőt szorított a sebre, noha mindenki tudta, hogy hiába. – Man hatte sie an den Brunnenrand gelehnt, und jemand presste ein Tuch auf die Wunde, obwohl alle wussten, dass es umsonst war.

59. Gergely letérdelt mellé, és először nem szólt semmit, csak fogta a kezét, amely hideg volt és lisztes. – Gergely kniete neben ihr nieder und sagte zunächst nichts, sondern hielt nur ihre Hand, die kalt war und mehlig.

60. Reggel kenyeret akart dagasztani; a mindennapi élet apró jelei ilyenkor a legkegyetlenebbek. – Am Morgen hatte sie Brot kneten wollen; die kleinen Zeichen des Alltags sind in solchen Stunden die grausamsten.

61. Az asszony a fiú arcát kereste a szemével, és amikor megtalálta, mosolyogni próbált. – Die Frau suchte mit den Augen das Gesicht ihres Sohnes, und als sie es gefunden hatte, versuchte sie zu lächeln.

62. Annyit mondott, hogy ne maradjon a faluban, mert itt nem lesz belőle semmi. – Sie sagte nur, er solle nicht im Dorf bleiben, denn hier werde nichts aus ihm.

63. Aztán azt is mondta, hogy tanuljon, és a tanulás szót úgy ejtette ki, mintha titkos fegyver neve volna. – Dann sagte sie noch, er solle lernen, und das Wort Lernen sprach sie aus, als wäre es der Name einer geheimen Waffe.

64. Egy középkori parasztasszony szájából ez a mondat több, mint tanács: végrendelet és ítélet egyszerre. – Aus dem Mund einer mittelalterlichen Bäuerin ist dieser Satz mehr als ein Rat: Testament und Urteil zugleich.

65. Végül a nevét mondta ki, egyszer, kérdés nélkül, ahogy azt szokta az ember mondani, amit magával akar vinni. – Zuletzt sprach sie seinen Namen aus, ein einziges Mal, ohne Frage, wie man das ausspricht, was man mitnehmen will.

66. Aztán csend lett, és a csendben hallani lehetett, hogy a szomszéd udvarban még mindig sercegve ég a széna. – Dann wurde es still, und in der Stille konnte man hören, dass im Nachbarhof das Heu noch immer knisternd brannte.

67. Gergely nem sírt akkor, és ezt a faluban sokan félreértették. – Gergely weinte in jenem Augenblick nicht, und im Dorf haben das viele missverstanden.

68. A nagy fájdalom első órájában az ember gyakran nem érez semmit, csak rendkívül tisztán lát. – In der ersten Stunde eines großen Schmerzes fühlt der Mensch oft gar nichts, sondern sieht nur außerordentlich klar.

69. Estére négy friss sírhalom állt a temetőben, és a negyedik a kovácsnéé volt. – Am Abend standen vier frische Grabhügel auf dem Friedhof, und der vierte war der der Schmiedin.

70. A pap rövid beszédet mondott, mert hosszúra ilyenkor sem ereje, sem szava nem volt senkinek. – Der Pfarrer hielt eine kurze Ansprache, denn für eine lange hatte in solchen Stunden weder jemand Kraft noch Worte.

71. Az öreg Cecey ott állt a gyermek mögött, és a kezét a vállán tartotta végig, egyetlen szó nélkül. – Der alte Cecey stand hinter dem Kind und hielt die ganze Zeit über die Hand auf dessen Schulter, ohne ein einziges Wort.

72. Éva a temetés alatt egyszer sem nézett a sírra, hanem Gergelyt nézte, és ezt a fiú megérezte. – Éva blickte während des Begräbnisses kein einziges Mal auf das Grab, sondern auf Gergely, und der Junge spürte es.

73. Ettől a naptól fogva a két gyermek között olyan kapocs feszült, amelyet nem a játék kötött, hanem a veszteség. – Von diesem Tag an spannte sich zwischen den beiden Kindern ein Band, das nicht das Spiel geknüpft hatte, sondern der Verlust.

74. A műhely hideg maradt, a fújtató nem szólt, és néhány hét múlva már senki sem mondta, hogy a kovácsék háza. – Die Werkstatt blieb kalt, der Blasebalg schwieg, und nach einigen Wochen sagte niemand mehr, das sei das Haus der Schmiedsleute.

75. Így lett Gergelyből félárva, és a végvidéken a félárvaság nem állapot volt, hanem sorsforduló. – So wurde Gergely zum Halbwaisen, und im Grenzland war das Halbwaisentum kein Zustand, sondern eine Wendung des Schicksals.

76. Aki gyermekfejjel elveszti a szüleit, annak vagy pártfogója akad, vagy elnyeli a szolgasors. – Wer als Kind seine Eltern verliert, dem findet sich entweder ein Fürsprecher, oder das Los der Knechtschaft verschlingt ihn.

77. Gárdonyi ezen a ponton lép ki a családi történetből, és nyitja meg a nagyobbat, az országét. – An diesem Punkt tritt Gárdonyi aus der Familiengeschichte heraus und öffnet die größere, die des Landes.

78. Mert az elhagyott ház, a gazdátlan műhely és a temetetlen félelem ugyanaz kicsiben, ami Magyarország nagyban. – Denn das verlassene Haus, die herrenlose Werkstatt und die unbestattete Angst sind im Kleinen dasselbe, was Ungarn im Großen ist.

79. A gyermek, aki a nádasban feküdt és nem kiálthatott, később az lesz, aki Egerben végre kiálthat. – Das Kind, das im Röhricht lag und nicht schreien durfte, wird später jener sein, der in Eger endlich schreien darf.

80. Ezen a novemberi reggelen még csak annyi történt, hogy egy fiú megtanulta: a bosszú nem terv, hanem türelem. – An jenem Novembermorgen geschah noch nichts weiter, als dass ein Junge lernte: Rache ist kein Plan, sondern Geduld.

(aufklappen)magyar

1. Az a nyár lassan telt el Keresztesfalván, mert az újjáépítés minden napja egyforma volt: gerenda, sár, nád, és estére a fáradtság.

2. A falu úgy nőtt vissza a hamuból, ahogy a fű nő vissza a taposott ösvényen: nem szebben, mint azelőtt, csak éppen újra.

3. Az emberek megtanulták, hogy a munka nemcsak házat épít, hanem gondolatot is elföd, és ezért dolgoztak sötétedésig.

4. Gergely anyja, az özvegy kovácsné, azok közé tartozott, akik a legkevesebbet panaszkodtak és a legtöbbet emeltek.

5. Az ura után megmaradt a műhely, a fújtató, néhány szerszám, és az a hallgatag büszkeség, amellyel a mesterség özvegyei szokták viselni a nevüket.

6. A fiához való szeretetét sem szavakkal mérte, hanem azzal, hogy Gergely tányérján mindig volt annyi, amennyi kellett.

7. A tavaszi rablás óta azonban másképp aludt, mint azelőtt: félig ébren, az ajtó felé fordulva.

8. Aki egyszer megérezte, hogy a veszedelem nem messze lakik, hanem a szomszéd völgyben, az sohasem alszik többé egészen.

9. Gergely ezekben a hónapokban nőtt ki a gyermekkorából, anélkül hogy bárki figyelte volna, mikor.

10. A vállán már látszott az izom, a keze már bírta a kalapácsot, és a szeme már számolt, ha lovasokat látott a domb élén.

11. A török ló ott állt az udvarban, és a falu lassanként megszokta, hogy egy kovácsözvegynek szebb állata van, mint a bírónak.

12. A gyűrű pedig ott lapult a fiú inge alatt, zsinóron, mint valami kérdés, amelyre még nem érkezett meg a válasz.

13. Ősz elején kezdtek járni a hírek arról, hogy a hatvani bég emberei megmozdultak, és hogy a Mátra alján több falu is füstöl.

14. A hír a végvidéken sohasem hivatalos: kereskedő hozza, koldus, vagy egy asszony, aki a szomszéd faluban járt búcsúban.

15. Éppen ezért nem is hitték el egészen, hiszen aki minden hírt elhisz, az egész évben menekülne.

16. A falu mégis tett annyit, amennyit tehetett: az állatokat közelebb terelték, és a templomtoronyba éjszakára is felültettek egy legényt.

17. A védekezésnek ez a formája szegényes, de nem nevetséges: a fél óra előny sok életet ér.

18. Október végén megjött az első dér, és a hajnalok olyan tiszták lettek, hogy a hang messzire elhallatszott.

19. Egy ilyen hajnalon szólalt meg a harang, és mindenki tudta, hogy nem misére hívnak.

20. A harangszó a végvárak vidékén kétféle lehetett, és a különbséget a gyermekek is értették.

21. Gergely felugrott a szalmáról, és mire az ajtóhoz ért, az anyja már a kilincsen tartotta a kezét.

22. Odakint még szürke volt minden, csak a köd fölött látszott az a vörös derengés, amely nem a napkeltéé.

23. – Az erdő felől jönnek

24. A falu ilyenkor nem harcol, hanem futni kezd, mert az egyetlen fegyvere a nádas és az erdő.

25. Az emberek gyermeket kaptak fel, kecskét rángattak, és néhányan olyasmit vittek magukkal, aminek semmi hasznát nem vehették.

26. A rémület logikája ilyen: az ember azt menti, ami a keze ügyébe esik, nem azt, ami értékes.

27. Gergely a lóhoz futott, mert a fejében az élt, hogy tavasszal is a ló mentette meg őket.

28. Az anyja azonban visszarántotta a karjánál fogva, és ez a mozdulat volt az egész történet fordulópontja.

29. – A lóval meglátnak

30. Gergely tiltakozott, ahogy a tizenegy éves fiúk tiltakoznak: fél lépéssel hátrálva, de a szemével még mindig vitatkozva.

31. Az anyja ekkor olyat tett, amit azelőtt sohasem: megütötte, egyetlenegyszer, a vállán.

32. Nem haragból ütötte meg, hanem azért, mert az idő fogyott, és a szavakra már nem volt idő.

33. A fiú futni kezdett a kert alja felé, és menet közben hallotta, hogy az anyja utána kiált valamit, amit nem értett meg.

34. Ezt a meg nem értett mondatot később élete végéig kereste, és sohasem találta meg.

35. A törökök nem a főutcán jöttek be, hanem a kertek felől, ahogy a tapasztalt portyázók szokták.

36. Húszan lehettek, talán harmincan, és nem a falut akarták, hanem a benne lévő embert és jószágot.

37. A hajnali támadás mindig ugyanazt a célt szolgálja: az alvó falu nem tud rendbe állni.

38. Az első füst a szénából szállt fel, mert azt gyújtják meg elsőnek, aki azt akarja, hogy mindenki kifusson a házából.

39. Gergely a nádas széléről nézte a falut, hasra feküdve, és az arca alatt hideg volt a föld.

40. Innen mindent látott, és semmit sem tehetett, ami a leggyötrelmesebb helyzet, amelybe ember kerülhet.

41. Az anyja nem futott a nádasba, mert előbb a szomszéd öregasszonyt támogatta ki a házból.

42. A történet szempontjából ez a legfontosabb mondat: nem a saját életét mérlegelte, hanem valaki másét.

43. Kettejük lépése lassú volt, a lovasok pedig gyorsak, és a végvidéken ez a különbség dönt életről és halálról.

44. Egy lovas megfordult a kút mellett, és a lándzsáját nem emelte magasra, csak előrenyújtotta, ahogy a szerszámot nyújtja az ember.

45. Gárdonyi ezt a pillanatot nem festi hosszan, és éppen ettől olyan súlyos.

46. A halál a regényben soha nem látványosság, hanem munka, amelyet valaki elvégez, aztán továbbmegy.

47. Az asszony térdre esett, de az öregasszony kezét még akkor sem engedte el.

48. Gergely felkiáltott, és a saját tenyerével szorította be a száját, mert megértette, hogy a kiáltás nem segít, csak elárul.

49. Ez volt életének az a néhány másodperce, amelyben végleg megszűnt gyermek lenni.

50. A portyázók nem maradtak tovább egy óránál, mert a portya sohasem marad tovább.

51. Vittek magukkal négy fiatal legényt, két leányt, tizenegy marhát, és minden zsákot, amelyben gabona volt.

52. A lovat nem találták meg, mert az állat a kert végében állt a fűzek között, és nem adott hangot.

53. Így a legdrágább zsákmány ott maradt, és ennek a véletlennek később egész életre szóló következménye lett.

54. Amikor a patadobogás elhalt, a nádasból elsőnek a gyermekek jöttek elő, mert ők bírják legrosszabbul a várakozást.

55. Gergely nem futott, hanem ment, és az utolsó húsz lépést egészen lassan tette meg.

56. Aki fél attól, amit meg fog látni, az lassít, mintha a lassúság elhalaszthatná a bizonyosságot.

57. Az anyja még élt, amikor odaért, de már nem volt ereje felemelni a fejét.

58. A kút kávájának támasztották, és valaki kendőt szorított a sebre, noha mindenki tudta, hogy hiába.

59. Gergely letérdelt mellé, és először nem szólt semmit, csak fogta a kezét, amely hideg volt és lisztes.

60. Reggel kenyeret akart dagasztani; a mindennapi élet apró jelei ilyenkor a legkegyetlenebbek.

61. Az asszony a fiú arcát kereste a szemével, és amikor megtalálta, mosolyogni próbált.

62. Annyit mondott, hogy ne maradjon a faluban, mert itt nem lesz belőle semmi.

63. Aztán azt is mondta, hogy tanuljon, és a tanulás szót úgy ejtette ki, mintha titkos fegyver neve volna.

64. Egy középkori parasztasszony szájából ez a mondat több, mint tanács: végrendelet és ítélet egyszerre.

65. Végül a nevét mondta ki, egyszer, kérdés nélkül, ahogy azt szokta az ember mondani, amit magával akar vinni.

66. Aztán csend lett, és a csendben hallani lehetett, hogy a szomszéd udvarban még mindig sercegve ég a széna.

67. Gergely nem sírt akkor, és ezt a faluban sokan félreértették.

68. A nagy fájdalom első órájában az ember gyakran nem érez semmit, csak rendkívül tisztán lát.

69. Estére négy friss sírhalom állt a temetőben, és a negyedik a kovácsnéé volt.

70. A pap rövid beszédet mondott, mert hosszúra ilyenkor sem ereje, sem szava nem volt senkinek.

71. Az öreg Cecey ott állt a gyermek mögött, és a kezét a vállán tartotta végig, egyetlen szó nélkül.

72. Éva a temetés alatt egyszer sem nézett a sírra, hanem Gergelyt nézte, és ezt a fiú megérezte.

73. Ettől a naptól fogva a két gyermek között olyan kapocs feszült, amelyet nem a játék kötött, hanem a veszteség.

74. A műhely hideg maradt, a fújtató nem szólt, és néhány hét múlva már senki sem mondta, hogy a kovácsék háza.

75. Így lett Gergelyből félárva, és a végvidéken a félárvaság nem állapot volt, hanem sorsforduló.

76. Aki gyermekfejjel elveszti a szüleit, annak vagy pártfogója akad, vagy elnyeli a szolgasors.

77. Gárdonyi ezen a ponton lép ki a családi történetből, és nyitja meg a nagyobbat, az országét.

78. Mert az elhagyott ház, a gazdátlan műhely és a temetetlen félelem ugyanaz kicsiben, ami Magyarország nagyban.

79. A gyermek, aki a nádasban feküdt és nem kiálthatott, később az lesz, aki Egerben végre kiálthat.

80. Ezen a novemberi reggelen még csak annyi történt, hogy egy fiú megtanulta: a bosszú nem terv, hanem türelem.

(aufklappen)német

1. Jener Sommer verging langsam in Keresztesfalva, denn jeder Tag des Wiederaufbaus glich dem anderen: Balken, Lehm, Schilf, und gegen Abend die Müdigkeit.

2. Das Dorf wuchs so aus der Asche zurück, wie das Gras auf einem zertretenen Pfad zurückwächst: nicht schöner als zuvor, nur eben wieder.

3. Die Menschen lernten, dass die Arbeit nicht nur ein Haus baut, sondern auch einen Gedanken zudeckt, und darum arbeiteten sie bis zum Dunkelwerden.

4. Gergelys Mutter, die Witwe des Schmieds, gehörte zu jenen, die am wenigsten klagten und am meisten trugen.

5. Nach ihrem Mann waren ihr die Werkstatt geblieben, der Blasebalg, ein paar Werkzeuge und jener schweigsame Stolz, mit dem die Witwen eines Handwerks ihren Namen zu tragen pflegen.

6. Auch ihre Liebe zu ihrem Sohn maß sie nicht in Worten, sondern daran, dass auf Gergelys Teller immer so viel lag, wie nötig war.

7. Seit dem Raubzug im Frühjahr aber schlief sie anders als früher: halb wach, dem Eingang zugewandt.

8. Wer einmal gespürt hat, dass die Gefahr nicht in der Ferne wohnt, sondern im Nachbartal, der schläft nie wieder ganz.

9. Gergely wuchs in diesen Monaten aus seiner Kindheit heraus, ohne dass irgendjemand bemerkt hätte, wann es geschah.

10. An seinen Schultern zeigten sich schon die Muskeln, seine Hand hielt den Hammer schon aus, und sein Auge zählte schon, wenn es Reiter auf dem Hügelkamm sah.

11. Das türkische Pferd stand im Hof, und das Dorf gewöhnte sich allmählich daran, dass eine Schmiedswitwe ein schöneres Tier besaß als der Richter.

12. Der Ring aber lag unter dem Hemd des Jungen an einer Schnur, wie eine Frage, auf die die Antwort noch nicht eingetroffen war.

13. Zu Herbstbeginn liefen die ersten Nachrichten um, die Leute des Beis von Hatvan hätten sich in Bewegung gesetzt und am Fuße der Mátra rauchten mehrere Dörfer.

14. Nachricht ist im Grenzland niemals amtlich: Ein Händler bringt sie, ein Bettler, oder eine Frau, die im Nachbardorf beim Kirchweihfest war.

15. Eben deshalb glaubte man ihr auch nicht ganz, denn wer jeder Nachricht glaubt, wäre das ganze Jahr über auf der Flucht.

16. Dennoch tat das Dorf, was es tun konnte: Man trieb das Vieh näher heran und setzte auch für die Nacht einen Burschen in den Kirchturm.

17. Diese Form der Verteidigung ist ärmlich, doch nicht lächerlich: Eine halbe Stunde Vorsprung ist viele Leben wert.

18. Ende Oktober kam der erste Reif, und die Morgen wurden so klar, dass der Schall weithin zu hören war.

19. An einem solchen Morgen begann die Glocke zu schlagen, und jeder wusste, dass sie nicht zur Messe rief.

20. Das Läuten hatte in der Gegend der Grenzfestungen zweierlei Bedeutung, und den Unterschied verstanden auch die Kinder.

21. Gergely fuhr vom Stroh hoch, und als er die Tür erreichte, lag die Hand seiner Mutter bereits auf der Klinke.

22. Draußen war noch alles grau, nur über dem Nebel stand jener rote Schein, der nicht von der Morgenröte kommt.

23. mondta az asszony, és a hangja nyugodt volt, ahogy a nagyon megrémült emberek hangja szokott. – „Sie kommen vom Wald her“, sagte die Frau, und ihre Stimme war ruhig, wie die Stimme sehr erschrockener Menschen zu sein pflegt.

24. Ein Dorf kämpft in solchen Augenblicken nicht, sondern beginnt zu laufen, denn seine einzige Waffe sind das Röhricht und der Wald.

25. Die Menschen rissen Kinder hoch, zerrten an Ziegen, und manche trugen Dinge mit sich fort, die ihnen nicht den geringsten Nutzen bringen konnten.

26. So ist die Logik des Schreckens: Der Mensch rettet, was ihm gerade zur Hand ist, nicht das, was von Wert wäre.

27. Gergely lief zum Pferd, denn in seinem Kopf lebte der Gedanke, dass es im Frühjahr ebenfalls das Pferd gewesen war, das sie gerettet hatte.

28. Seine Mutter aber riss ihn am Arm zurück, und diese eine Bewegung war der Wendepunkt der ganzen Geschichte.

29. mondta. – A nádasba menj, és le ne ülj, amíg a harang el nem hallgat. – „Mit dem Pferd sehen sie dich“, sagte sie. „Geh ins Röhricht und setz dich nicht, ehe die Glocke nicht verstummt ist.“

30. Gergely widersprach, wie elfjährige Jungen widersprechen: einen halben Schritt zurückweichend, doch mit den Augen noch immer streitend.

31. Da tat die Mutter, was sie zuvor niemals getan hatte: Sie schlug ihn, ein einziges Mal, auf die Schulter.

32. Sie schlug ihn nicht aus Zorn, sondern weil die Zeit knapp wurde und für Worte keine Zeit mehr blieb.

33. Der Junge begann zum unteren Ende des Gartens zu laufen, und im Laufen hörte er, dass seine Mutter ihm etwas nachrief, das er nicht verstand.

34. Diesem unverstandenen Satz suchte er später sein Leben lang nach und fand ihn niemals.

35. Die Türken kamen nicht die Hauptstraße herauf, sondern von den Gärten her, wie es erfahrene Streifscharen tun.

36. Zwanzig mochten es sein, vielleicht dreißig, und sie wollten nicht das Dorf, sondern die Menschen und das Vieh darin.

37. Der Angriff im Morgengrauen dient stets demselben Zweck: Ein schlafendes Dorf kann sich nicht ordnen.

38. Der erste Rauch stieg aus dem Heu auf, denn das zündet als Erstes an, wer will, dass alle aus ihren Häusern laufen.

39. Vom Rand des Röhrichts aus blickte Gergely auf das Dorf, auf dem Bauch liegend, und unter seinem Gesicht war die Erde kalt.

40. Von hier aus sah er alles und konnte nichts tun, was die quälendste Lage ist, in die ein Mensch geraten kann.

41. Seine Mutter lief nicht ins Röhricht, weil sie zuvor die alte Nachbarin aus dem Haus stützte.

42. Für die Geschichte ist dies der wichtigste Satz: Sie wog nicht ihr eigenes Leben ab, sondern das eines anderen.

43. Ihrer beider Schritt war langsam, die Reiter aber schnell, und im Grenzland entscheidet dieser Unterschied über Leben und Tod.

44. Ein Reiter wandte sich beim Brunnen um, und er hob seine Lanze nicht hoch, sondern streckte sie nur vor, wie man ein Werkzeug vorstreckt.

45. Gárdonyi malt diesen Augenblick nicht lange aus, und gerade das macht ihn so schwer.

46. Der Tod ist in dem Roman niemals ein Schauspiel, sondern eine Arbeit, die jemand verrichtet und dann weiterreitet.

47. Die Frau fiel auf die Knie, doch die Hand der Alten ließ sie auch da noch nicht los.

48. Gergely schrie auf und presste sich die eigene Hand auf den Mund, weil er begriff, dass ein Schrei nicht hilft, sondern nur verrät.

49. Das waren die wenigen Sekunden seines Lebens, in denen er endgültig aufhörte, ein Kind zu sein.

50. Die Streifschar blieb nicht länger als eine Stunde, denn eine Streifschar bleibt niemals länger.

51. Sie nahmen vier junge Burschen mit sich, zwei Mädchen, elf Rinder und jeden Sack, in dem Getreide war.

52. Das Pferd fanden sie nicht, denn das Tier stand am Ende des Gartens zwischen den Weiden und gab keinen Laut.

53. So blieb die kostbarste Beute zurück, und dieser Zufall hatte später Folgen für ein ganzes Leben.

54. Als der Hufschlag verklungen war, kamen aus dem Röhricht als Erste die Kinder hervor, denn sie halten das Warten am schlechtesten aus.

55. Gergely lief nicht, er ging, und die letzten zwanzig Schritte tat er ganz langsam.

56. Wer sich vor dem fürchtet, was er sehen wird, der wird langsamer, als könnte die Langsamkeit die Gewissheit hinausschieben.

57. Seine Mutter lebte noch, als er ankam, doch sie hatte nicht mehr die Kraft, den Kopf zu heben.

58. Man hatte sie an den Brunnenrand gelehnt, und jemand presste ein Tuch auf die Wunde, obwohl alle wussten, dass es umsonst war.

59. Gergely kniete neben ihr nieder und sagte zunächst nichts, sondern hielt nur ihre Hand, die kalt war und mehlig.

60. Am Morgen hatte sie Brot kneten wollen; die kleinen Zeichen des Alltags sind in solchen Stunden die grausamsten.

61. Die Frau suchte mit den Augen das Gesicht ihres Sohnes, und als sie es gefunden hatte, versuchte sie zu lächeln.

62. Sie sagte nur, er solle nicht im Dorf bleiben, denn hier werde nichts aus ihm.

63. Dann sagte sie noch, er solle lernen, und das Wort Lernen sprach sie aus, als wäre es der Name einer geheimen Waffe.

64. Aus dem Mund einer mittelalterlichen Bäuerin ist dieser Satz mehr als ein Rat: Testament und Urteil zugleich.

65. Zuletzt sprach sie seinen Namen aus, ein einziges Mal, ohne Frage, wie man das ausspricht, was man mitnehmen will.

66. Dann wurde es still, und in der Stille konnte man hören, dass im Nachbarhof das Heu noch immer knisternd brannte.

67. Gergely weinte in jenem Augenblick nicht, und im Dorf haben das viele missverstanden.

68. In der ersten Stunde eines großen Schmerzes fühlt der Mensch oft gar nichts, sondern sieht nur außerordentlich klar.

69. Am Abend standen vier frische Grabhügel auf dem Friedhof, und der vierte war der der Schmiedin.

70. Der Pfarrer hielt eine kurze Ansprache, denn für eine lange hatte in solchen Stunden weder jemand Kraft noch Worte.

71. Der alte Cecey stand hinter dem Kind und hielt die ganze Zeit über die Hand auf dessen Schulter, ohne ein einziges Wort.

72. Éva blickte während des Begräbnisses kein einziges Mal auf das Grab, sondern auf Gergely, und der Junge spürte es.

73. Von diesem Tag an spannte sich zwischen den beiden Kindern ein Band, das nicht das Spiel geknüpft hatte, sondern der Verlust.

74. Die Werkstatt blieb kalt, der Blasebalg schwieg, und nach einigen Wochen sagte niemand mehr, das sei das Haus der Schmiedsleute.

75. So wurde Gergely zum Halbwaisen, und im Grenzland war das Halbwaisentum kein Zustand, sondern eine Wendung des Schicksals.

76. Wer als Kind seine Eltern verliert, dem findet sich entweder ein Fürsprecher, oder das Los der Knechtschaft verschlingt ihn.

77. An diesem Punkt tritt Gárdonyi aus der Familiengeschichte heraus und öffnet die größere, die des Landes.

78. Denn das verlassene Haus, die herrenlose Werkstatt und die unbestattete Angst sind im Kleinen dasselbe, was Ungarn im Großen ist.

79. Das Kind, das im Röhricht lag und nicht schreien durfte, wird später jener sein, der in Eger endlich schreien darf.

80. An jenem Novembermorgen geschah noch nichts weiter, als dass ein Junge lernte: Rache ist kein Plan, sondern Geduld.